Címlap

 

M e g h í v ó

 

Nemesvita Települési Önkormányzat Képviselő-testületének rendkívüli ülését 2010. június 8-án
19 órai kezdettel összehívom.

 

Az ülés helye: Községháza Nemesvita, Dózsa u. 8. 

 

A képviselő-testületi ülés napirendje:

1. Vegyes ügyek, kérdések, bejelentések, interpellációk
   

Nemesvita, 2010. június 04.

 

Eke Ferenc 
polgármester

 

---

 

Forrás: Szijártó János - Veszprém megyei Napló online

NEMESVITA: NYOLCSZÁZ ÉVES A TELEPÜLÉS
 

Nemesvita - A Balaton közelében, a 71-es számú főút mellett fekvő, valamivel több, mint négyszáz lakosú település számára az idei esztendő mindenképpen különleges. Az első írásos emlékek ugyanis 800 évvel ezelőttre, 1209-re nyúlnak vissza. Ekkor említették először Nemesvita nevét.

A kerek évforduló méltó megünneplésére már tavaly felkészültek a helybeliek, majd idén számos programmal adóztak a falu történelmének és bővítették azt, a jövő generációk számára. Töreky András helytörténész szorgalmazta legjobban az évfordulóval kapcsolatos ünnepségsorozat megszervezését, amit tulajdonképpen az egész falu, az ittenikkel és a nyaralótulajdonosokkal együtt magáévá tett - tudtam meg Eke Ferenc polgármestertől.
A különleges alkalomra még egy fehér bort is palackoztunk, amelyet a tavasszal rendezett borverseny legjobb nyolc borából készítettünk. Természetesen nyolcszáz, sorszámozott palcakot adtunk ebből a különleges cuvée-ből - tette hozzá.

Nemesvitát egyébként 1216-ban már jó bortermelő településként, valamint a környék első hegyközségeként említik. A helybelieknek mindig sok gondot okozott az esőzések nyomán a hegyoldalról lezúduló víz, amely könyörtelenül tört utat magának, ott, ahol éppen tudott.

Eke Ferenc polgármester a 800 éves Nemesvita emlékére palackozott borral (Fotó: Szijártó János)

A vízmosások ellen támfalakkal védekeztek az emberek, s így alakult ki a község ritka, festői képe, a kanyargós utcákkal, az egymás fölé épített házakkal. Az épen maradt kisnemesi kúriák és a jellegzetes oromdíszítéses népi lakóházak mellett a középkori eredetű, 1778-ban késő barokk stílusban átépített római katolikus templom őrzi a múltat. Az önkormányzat szépen rendben tartja az épületet, bár a tető felújítását tervezik.

Az évforduló alkalmából az idei falunapot sokkal nagyobbra, mozgalmasabbra terveztük, és az augusztus huszadikán kezdődő háromnapos rendezvénysorozatunk is kiemelkedően jól sikerült.
Felszenteltük a 800 éves Nemesvita emlékére állított emlékművet a templom mellett, több kiállítást nyitottunk meg Sándor András író és Hangodi László történész közreműködésével.
Bortúrát szerveztünk, szép számú résztvevővel. Azonban a legnagyszerűbb dolog mindebből számomra az, hogy egy emberként mozdult meg a falu, pártállástól, hitvallástól függetlenül mindenki.

A történelem szele megérintette a települést és öröm volt látni, érezni az összefogást. Például a parókia épületének saját erős felújításánál mindenki hozzáadta azt, amit csak tudott. Sokan és sokat dolgoztak. Az épület szép lett, több kiállítást tudtunk berendezni ide. Azt hiszem a nyolcszáz éves évforduló arra is nagyszerű alkalom volt, hogy megérezhessük az összefogás valódi erejét.

 

---

 

Forrás: Cseri Péter | Népszabadság | 2009. június 29.

Aranymosók Nemesvitán
 

Indiánok és cowboyok lepték el a közelmúltban Nemesvitát. Pisztolypárbaj, rítustánc, nyíllövő verseny, aranymosás az ország első westernparkjában.

Az aranymosás a gyereklátogatók kedvenc szórakozása (Fotó: Brenda Tamás Népszabadság)

- Így hamar kiürül majd az aranybánya! - fordulok a házigazdához, Hajdu Zsolthoz, miután a látogatók egyre-másra mossák ki a mesterségesen épített patakból az "aranyat".

- Nem valószínű, mivel minden reggel pótoljuk az előző nap elfogyott "nemesfémet" - nyugtat meg a nemesvitai westernpark vezetője.
Persze nem valódi aranyról van szó. A park munkatársai mindennap a nyitás előtt szépen csillogó, színes hegyi kristályokat, opálokat és piritet rejtenek el a kis patakban, hogy aztán a gyerekek - és persze az aranylázat elkapó szüleik - az aranymosás alapvető fortélyait elsajátítva lelkesen kimossák az ásványokat a homokból.

Az aranymosás az egyik legkedveltebb szolgáltatása az ország első westernparkjának. A Veszprém megyei Nemesvita határában - alig néhány kilométerre a Balatontól, a 84-es főút mentén - az idén tavasszal nyitotta meg a létesítményt a német Herbert Köneke, aki néhány éven belül a passaui Pullmann City mintájára egy valóságos westernvárost szeretne felhúzni az öthektáros, körbekerített területen.

Hajdu Zsolt szerint a westernpark által kínált programokkal elsősorban a gyermekes családokat, valamint az óvodás- és kisiskolás csoportokat célozták meg. Az egyelőre májustól októberig nyitva tartó létesítményben naponta négyszer látható egy félórás, hatszereplős show-műsor, amit vadnyugati akciójelenetekből - lovasok és pisztolyhősök összecsapásaiból - állítottak össze. A cowboyként és indiánként foglalkoztatott munkatársak egyébként az élet legkülönbözőbb területeiről érkeztek a westernparkba, ám az mindegyikükről elmondható, hogy szerelmesei a vadnyugati szubkultúrának.
Az eddigi tapasztalatok szerint a gyereklátogatók az aranymosás mellett az indiánsátort szeretik a legjobban: itt mielőtt megtanulnák az egyes rituálék legfőbb elemeit, fejdíszeket készíthetnek maguknak, illetve kifesthetik az arcukat. Ezenkívül íjászkodhatnak, lasszót vagy patkót hajíthatnak, drótkötélpályán csúszhatnak, bemehetnek az állatsimogatóba, használhatják a park játszóterét. A nyári főszezonban countryzenekarok koncertjei színesítik a programkínálatot, de a vadnyugaton egykor népszerű táncokat is szívesen megtanítják az érdeklődőknek.

Elmaradhatatlan kelléke egy westernparknak a Saloon, ami Nemesvitán nem klasszikus kocsmaként, hanem étteremként működik, de szolidabb árakkal egy büfé is üzemel. A létesítménybe egységesen 1200 forint a belépőjegy, 25 főnél nagyobb csoportoknak személyenként ezer forintot kell fizetniük.
Hajdu Zsolt azt mondja, érdemes lesz rendszeresen viszszatérniük a vendégeknek Nemesvitára, mert a következő öt-hat évben új szolgáltatásokat kínálnak majd a látogatóknak. A tervek szerint az elkövetkező időszakban felépül többek között egy valódi westernfalu és egy indiánváros is, kellő számú látogató esetén pedig nemcsak a turistaszezonban, hanem egész évben nyitva tart majd a létesítmény.

 

http://www.nol.hu/utazas/20090629-aranymosok_nemesvitan

 

---

 

Forrás: Dunai Péter | Népszabadság | 2007. augusztus 10.

Tisztelgés az Ember előtt
 

Az amerikai hadsereg Hawaiiban működő laboratóriumában néhány napja azonosították a Tapolcai-medencében, Nemesvita település közelében 1944 nyarán lezuhant B-24-es Liberator roncsai között megtalált csontokat, amelyek Troy Martin törzsőrmester földi maradványai.

April Foley nagykövet és Holló József tábornok (Fotó: Kovács Bence)

Tegnap a HM Hadtörténeti Intézetében April Foley amerikai nagykövet asszony és az intézet vezetője, dr. Holló József tábornok ünnepélyesen megemlékezett a hős katonáról, a kutatásról és az ezt rögzítő dokumentumot írt alá. Martin törzsőrmester után az amerikai hadsereg Hawaiiban lévő parancsnokságának, a JPAC-nek a különlegesen képzett szakemberei kutattak.

Magyarországon még 30, a második világháborúban elesett amerikai katona földi maradványait keresik, a kutatást egyezménytervezet segíti elő. Magyar katonák egyébként 54 országban vannak eltemetve. Ez a többi között annak tulajdonítható - mondotta Holló tábornok -, hogy az ország, geopolitikai helyzeténél fogva nem maradhatott ki a háborúkból.

Egy magyar szemtanú, dr. Tassy-Becz Éva 1945-ben hétéves gyermekként látta a roncsot, ott állt a Liberator ütötte kráternél. Így emlékszik az átéltekre:

- Édesapám a helyszínen felvett egy csontot, gondosan a zsebkendőjébe csomagolta, és a zsebébe tette. A mintegy 20 cm hosszú csontdarab talán egy kar vagy láb része lehetett. Élcelődtek apámmal. "Íróasztalodra szánod?" Apu csak hallgatott. Bennem nagy volt a zűrzavar, de emlékeim szerint a sajnálkozásom volt a legnagyobb. Hogy mit, vagy kit sajnáltam? Erről lélektani értekezést kellene írni, aminek azonban már semmi értelme nem lenne.

Hazafelé a kompon édesapám elővette a csontot a zsebkendőjéből, és imára kulcsolt kezében tartotta. Arról beszélt anyámnak és nekem - de aki a kompon volt, hallotta -, hogy az ellenség is ember. Szülei vannak ennek a fiatal amerikai katonának is, talán felesége, gyermeke várja haza. Hős, éppen úgy, mint a mi hősi halottaink. A háború csúnya és értelmetlen. Aztán imádkoztunk. Végül a csontot bedobta apám a Balatonba. Ez volt a mi temetési szertartásunk. Tisztelegtünk az Ember előtt. 

 

http://www.nol.hu/archivum/archiv-460034